A község neve 1344-ben szerepel először a Gutkeled-nem birtokaként. Kései feltűnése és neve alapján a megye újabb települései közé számíthatjuk. A történeti adatok szerint régi alakja Melteluk, Melthelek, tehát mély volt, vagyis a falu helyzetére utaló nevet, földrajzi tulajdonságot jelöl.
Ősi birtokosa a Gutkeled nembeli Elleus mester volt. A birtok a XV. Században a rozsályi uradalomhoz tartozott. 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Szentpáli Zsigmond ezredeskapitánynak adományozta, de aztán ismét visszakerült az uradalomhoz. A XVIII.-XIX.-ban a gróf Teleki, Becski, Lónyai, Maróthi, Szentpáli és Ujhelyi családoknak volt itt birtokuk. A XIX. században az Eötvös család is birtokrészhez jutott. Később nincs nagyobb birtokosa a községnek.
A falu lakossága a középkorban magyar volt. Később a XIX. század előtt nagyobb számú idegenek is betelepültek a községbe. A XIX. század elejéről / 1828 / származó adatok szerint a község 367 lakójának zöme református, de élt itt kevés görög katolikus és néhány római katolikus felekezetű lakos is. A falu történetének említésre érdemes eseménye, hogy 1870-ben csaknem egész Méhtelek leégett.
A község közigazgatásilag 1860-tól a Szamosközi járáshoz, 1870-ben a Fehérgyarmati második járáshoz tartozott. 1876-ban a Szatmári járáshoz került, székhelye Mikola. A XX. Század elején szintén a Szatmári járás közigazgatása alatt volt, székhelye ekkor Szatmár-Németi. 1920-ban körjegyzőségi székhelye Zajta. 1945 után a csengeri járás községe lett. 1969-ig körjegyzősége Nagyhódoson működött. 1969-től a Fehérgyarmati járás része, majd 1989-től Fehérgyarmat városkörnyéki községe. 1990. szeptember 30-ig nagyközségi közös tanács társközsége, tanácsának székhelye Rozsály.
Méhtelek község történelme